A manuálterápia története, vagyis a "csontok helyretétele", a "csontkovácsolás" legalább olyan régi, mint az emberiség története. Már a történelem kezdetén számos népnél léteztek olyan gyógyító eljárások, amelyek a gerinccel és a végtagokkal kapcsolatos panaszokat különleges kézmozdulatok, fogások segítségével szüntették meg, de legalábbis enyhítették.

A gerincsérv, derékfájás, lumbágó, hátfájás, migrénes fejfájás, vállízületi beállás, meszesedés, gerincferdülés, beszűkült csípő, sántítás, térdfájás, bokapanaszok gyakori problémák a modern társadalomban. A fájdalom kiváltó oka ilyenkor az elmozdult ízület, és ennek következménye, a megfeszülő izmok és inak. A zavar forrása, hogy a test izomzata megfeszül, s ennek következtében a terhelés másként éri az ízületeket.  A csigolyák elmozdulása, beszűkülése nyomást gyakorol a kilépő idegpályákra, ez viszont azt jelenti, hogy a problémák nem csak a gerinc mentén fognak jelentkezni. A csigolyánként kilépő idegpárok a belső szerveinket és a végtagjainkat is beidegzik, így kihatnak az egész szervezetünkre.

Gyakran a felületi masszázstechnikák de még a mélyebb izommasszázsok sem tudják a fájdalmakat kiváltó okot kezelni. Ehhez vázszerkezet, a csontozat és az izületek rendellenes állapotának megszüntetésére van szükség. A csontkovács által alkalmazott különböző műfogásokkal, az izületi kapcsolódások eredményesen manipulálhatók. A kezelés lehetőséget teremt a izületek számára, hogy anatómiailag megfelelő helyzetbe kerüljenek, helyreállítva ezzel a test harmóniáját.